2010,11,08 második felvonás.
Ma egyaránt sikerült valakiben csalódnom, csalódást okoznom és elveszíteni valakit aki sokat jelent nekem..
Ugye ahogy már írtam is egy elôzô bejegyzésben, sokszor én magam rombolom le a várat, amit valaki felépített nekem (újra)...ma egy olyan ember csalódott bennem hatalmasat aki felépítette a várat számomra újra meg újra. Gecire nem ezt érdemelte. TUDOM! Látni, tudni, h valaki miattam szenved geci érzés! Nem csak a szerelmet égettem porrá alpári módon, hanem a barátságot is ami köztünk volt. Ô nem akart csalódást okozni nekem, erre ô csalódott geci nagyot. A tükörbe nézés egy ideig nehéz dolog lesz számomra. Ha tehetném kikurt erôsen szembe hánynám magam. Szerelmet kértem, kaptam. Szünetet kértem, kaptam. Idôt kértem h össze szedjem magam, kaptam. De amint úgygondoltam, h oké, hnap belevágok és emberek módjára megbeszéljük, történt egy "kellemes" beszélgetés, és elveszítem örökre. Nem csodálkozom a reakcióján. Tudom mit érez. És talán ez a legnagyobb büntetés amit kaphatok, h TUDOM mit érez. Annyira nem így akartam. És tudom h ô sem. Tudom, hogy ha úgymentek volna a dolgok ahogy én akartam, akkor talán újra összejövünk vagy legalább a barátság megmarad. De így, ezek után aztsem remélhetem h szóba áll velem. Alpári kurva módon sikerült talán összetörnöm ôt. És pont ôt... Aki az elsô pillanattól kezdve az én érdekeimet nèzte, meg azt h NEKEM mi a jó. Hát Bambi ezt gyönyörûen össze hoztad.. Ha akartad volna sem tudtad volna szebben! Gratulálok! A tükör nem tört össze mikor fogmosáskor belenéztél?!