2010,11,17
Pár napja kimaradt a blogolást.. Nem tudtam össze szedni magam... De most újra itt vagyok.
Ma talán meghaltam kicsit újra. Full kibukás. Megint -1 ember akiben bíztam, kit a testvéremként szerettem. Kiborult. Megértem. De nekem senki ismétlem senki ne mondja az h ne vegyem komolyan az olyanokat h 'törölj le mindenhonnan légyszíves' ! Nekem vagy komolyan vagy sehogy se mondhat ilyet akárki! Te lettél volna talán az utolsó ember akire gondoltam vna h megint ugyanilyen parasztmódon veszítek el. Mert ugye röktön 4 embert tudnék megnevezni aki ugyanilyen 'elegemvan' módon szívódott fel! És nem. Nem haraxom rád. Csak kibaszott szarul esik esik h 'ezt mindenkinek leírta' közül engem nem hagytál ki. Azt hittem én többet érek neked. Egyáltalán mertem hinni h jelentek én akárkinek is akármit... -___- De én bele fáradtam h mindíg csak egyoldalú ez a bizonyos 'harcolok érted'. És tudom h nekem is vannak hibáim.. És neked is! És én csak egy világnyival tartottalak különbnek ennél.. Ennél h csak így feladod! H csak így csak így bejelentsd 'ennyi volt emberek.'.. Csalódtam. Megint. Nagyot. Megint. De ez megszokott. Manapság szó szerint vesztek el minden nap valakit. És természetesen ha erről beszámolok valakinek akk jönnek 'één soha!' meg az 'één szeretlek!' mondatok. De ÉÉN viszont már leszarom, mert akik 'csakígy elsuhantak' .. Na azok is ezt mondták nekem anno.. Megint sikeresen még magamban sem tudok bízni nem hogy másokban.. De talán ez tesz erőssé. H nem leszek többet többet az az édes pici naív nyitott kislány aki voltam! SOHA!