2010,11,29
Tegnap tudtam...ma pedig újra törtènt valami ami lehetetlenné ismètlem LEHETETLENNÉ teszi h megint minden rendben legyen...
Havazott ma. Kôkemény 17 percig... Remélem h az éjjel elkezd vègre normálisan havazni. Bár mostmár hinni sem merem h minden rendben lesz..
Hazaértem.. Géphez tudtam ülni... Éreztem valamit de ezidáig nem tudtam h mit... Egy érzés... Egy fura érzès szaladgált fel s alá bennem. Mivel nem értettem, ezért a gondolataimon kívül csak Izusra volt energiám. Szépen ki is írtam msn re h 'csakIzus.'...teltek a percek... Majd rám írt egy különös alak... Egy felettív különös alak a múltból. Hát vissza írtam.. Gondoltam ha oltani akar majd közlöm vele h ne most... De nem... Esze ágában sem volt. Bocsánatot kért, amiért tönkre baszott... Elmondta h az utobbi idôben nagyon ki volt kelve magából. És h elméletileg nem is ô volt az aki elküldött a picsába mindig mikor próbáltam helyre hozni a dolgokat és újabb ès újabb esélyt adtam volna neki... Elmondta h ô sosem tenne ilyet... Lesokkolt. Szó szerint. Megtehettem volna h azt mondom 'hát faxikám ezt elbasztad :)' de nem tettem... Nem tettem mert minden maradék erejével KAPÁLÓZOTT èrtem! Ès lehet h csak kellett neki valaki aki újra éleszti... De mégis... Engem választott. Hitt abban h én megfogom tenni. Hitt még BENNEM! :')... Elmesélte mivan vele mostanság. Ès lesokkolt. Ugyan azt éli meg amit én akkor, mikor ô hagyott ott a semmiért. És annó én AKARTAM h ezt megtudja... H megtudja milyen érzés ez! Erre tessék. Megtörtént. És a sorsom úgy akarja h ÉN segítsek neki átvèszelni. Elmondta ugyanis h ha most én nem vagyok beleôrült volna a dolgokba... Aztán minden egy picit ugyan olyan lett mint régen. És én bôgtem mint egy elveszett kislány! Bôgtem mert nem vagyok kèpes végignézni h valaki szinte meghal... Ugyanugy meghal ahogy én! És nem hiszem h ez az a fajta segítség kérés lett volna ami úgy zajlik h 'bocsáss meg!bajban vagyok!segíts!de utána húzz a picsába!'... Jó érzés vissza kapni azt aki a 'minden' szót jelentette... DE! Nem olyan könnyû ez! Egyátalán nem könnyû úgy vissza kapni valaki h közben egy falat KELL felemelned kettôtök közé. Nem könnyû azt megértetni a szívednek h 'neem! Próbálj úgy rá nézni mintha egy ismeretlen, tök màsik ember lenne!' mert percek alatt elérte h UGYAN ÚGY SZERESD MINT RÉGEN! És úgy èrzed h ezt nem szabad hagynod! Hát nem.. NEM vagyok boldog! Nem nem és nem! Mert össze kell szednem magam h egy falat építsek kettônk közé! Ráadásul egy olyan falat amit igenis h nem fog lerombolni. Ez LEHETETLEN mikor az 1. falat 2 perc alatt lerombolta! Ez MEGVALÓSÍTHATATLAN mikor azt KELL kizárnod a szíved mélyébôl akinek a helye ott van és amióta ô onnan kiszakadt az a lyuk ott tátong betömetlenül... Ez ELÉRHETETLEN mikor ez az ember ÛVÖLT h mentsd meg! És én mégis megpróbálom. Ô meg megint szépen lerombolja majd a falakat mint ezelött.. És elfoglalja azt a hatalmas lyukat ami csak vele tömhetô be... És megint ott lesz a lehetôség h tönkre tehetnek... Ez olyan mint egy háború. Egy háború h védjük a vàrat. De mikor a falakat lerombolta az "ellenség" és bejutott a várba, ott az a fantastikus lehetôség h lerombolják... Úgy rogyok majd megint a földre mint egy vár.....