2010,12,20
Sokszor az életben, át kell értékelni a dolgokat... Sokszor van, mikor úgyérzed nem bírod nélküle tovább, és hogy ezt le is írod neki 20percenként mikor beszéltek, majd kitörlöd ès gyorsan felhozol egy tèmát... És igazából azért nem írod le, mert felmerül egy kérdés, amire egyetlen válasz van. 'Kinek jó ez?' 'Ok. Senkinek...:\'... És kb amien gyorsan leíródtak a betûk olyan gyorsan törlôdnek is ki....
Két hete beszéltük át... Majd te tettél pontot a végére azzal, hogy elöbb gyôzôdjek meg róla, hogy nem egy ùjabb fel lángolás... Két hete gyôzködöm magam, hogy 'de igen ez az volt és felejtsd màr el... Ne nehezítsd meg mégjobban neki is...' de nem megy... Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem. Lehetetlen így megélni a minden napokat, hogy mikor beszélünk úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Ez amúgy tök jó lenne, ha nem mardosna a tudat, hogy szeretlek... Megkéne beszélni megint... De nekem ahhoz végre össze kéne szednem magam. És megfogom tenni, mert nem hagyom, hogy azért kezdj bele Te, mert ezt elolvastad... Kegyetlenül érzem magam, mikor belül szét marnak a dolgok, de gondolnom kell arra is, hogy milenne a jobb... Utálom, hogy nem látok beléd. És nem tudom, hogy milenne a jobb. Ha kussba maradnék, vagy ha elmondanám mivan. Mert tudom, hogy szükséged van rám...és nekem is rád... És betartod amit ígértél... Nem hagysz ott a semmi közepén egyedül... Kellesz! Nagyon! De egyben nem akarom át venni a Domestos szerepét, hogy folyamatosan szétmarjalak...
http://www.youtube.com/watch?v=CEx-E4dRQSI&feature=youtube_gdata_player
Kisses... :\