2011,1,24
(Tisztában vagyok, hogy hanyagolom a blogolást. De hát most ez van. Sajnálom :/)
Mostanában annyira "okés" minden. Szóval... Szinte unalmas. De jó is, hogy nem kell annyit agyalnom dolgokon. Azaz hogy lenne min. Ajjajj mennyi minden.... De egyszerűen nem-köt-le! .__. semmi. És senki. ._. És ez érdekes. Hiszen az utóbbi időben rengeteg olyan dolog lenne ami pl "normális" esetben elkéne kápráztasson vagy teljesen össze kéne törjön vagy akármi de egyáltalán semmit sem hoz ki belőlem. Csak az érdektelenséget. Csak azt, hogy le-sza-rom. .___. És ez igazából olyan furcsa nekem. Még saját magamat is megrémisztem ezzel a hatalmas változással. Komolyan olyan dolgokat illetve embereket szarok le akikért régebben éltem - haltam. Normális esetben komolyan összetördelnék. De most annyira nem. Egyszerűen szinte el sem olvasom, hogy miket írnak. Egyszerűen nem is fogadja be az agyam ezeket az információkat. Ezeket amik összetörnének. És egyre jobban azt érzem, hogy már a végén senki sem fog tudni megbántani, összetörni meg ilyesmi. És ez egy részt kibaszott jó. De másrészt meg... elsem tudom magyarázni basszus. Egyszerűen nem érdekel semmi és senki :D és ezt fel sem tudjátok fogni milyen érzés. A hétvégém uram isten._. Mások erről álmodoznak világ életükben, hogy ez megtörténjen velük legalább egyszer. Egy csomóan irigykednének most, ha tudnák. De egyszerűen nem fogott meg a dolog :D. Úgy érzem, hogy a minden napjaimból hiányzik azaz érzés, hogy tartozzak valakihez. Hogy szeressem. Hogy szeressenek. Van is jelentkező. De nekem egyszerűen nem kell. Senki. Pedig... Kéne. Valaki. "Akárki". De mégis senki. Ha ezt eltudja nekem magyarázni valaki, hogy ez mi a faszom akkor annak benyalok kajak :D.
Amúgy... rájöttem így a napokban, hogy a 14 év alatt amit eddig leéltem, a leges legnagyobb hiba amit elkövettem, az az, hogy hagytam csak úgy elmenni Őt. Megsem próbáltam visszatartani. Sőt, még "integettem" is neki. De annyira rossz idő pont volt az akkori. Annyira összejött minden. Annyira nem tudtam csak 'ránk' fókuszálni. Annyira összezavarodtam. Annyira sajnálom. Már megsem próbálom "visszatekerni" az időt. Már megsem próbálom helyre hozni a dolgokat. Ezeket nem lehet. Ezt nagyon elbasztam. Már nincs mit tenni. Igazából... Már megsem próbálnám helyre hozni a dolgokat még egyszer... A mostani állapot számomra és ahogy látom számára is tökéletes. Mármint felületesen az. Bizonyosan... Vagynem.......