2011,01,7
Tudom, hogy régen blogoltam már. De zsúfolt hetem volt. Nem kicsit. És most még jobban az lesz...
Ez az a pillanat, amitől SOHA SENKI nem mondhatja nekem azt, hogy nem hisz a sorsban és a véletlenekben és a csodákban és az ilyesmikben!!
Megfogadtam, hogy elfelejtelek bazdmeg! Megfogadtam! Ez volt az új évi fogadalmam. De mégis hogy gondolod ezt? Hogy te csak így felbukkansz és újra össze törsz? Hogy te csak így felbukkanhatsz akármikor! Amikor csak gondolod! Akármikor? Hát nem! Képzeld sikerült megint teljesen és visszavonhatatlanul összetörnöd! Boldog vagy? Mégis hányszor akarod velem ezt még eljátszani? Mégis hányszor fogok a földön ülve bőgni miattad? Mégis mikor fogod megint elhitetni felem, hogy te nem vagy többé? Elhittem. Képzeld. Elhittem amit mások mondtak. Legalábbis a következtetéseket! Képzeld igen! Azt hittük hogy meghaltál! Azt hittük hogy ennyi volt! SÍRTUNK miattad! Te meg csak így belépsz az akkori msn-edbe és jókat röhögve olvasod az íméljeinket és írsz nekem PONTOSAN EGY NAPPAL AZELŐTT HOGY MEGISMERTELEK!? Miez?! Bejelented, hogy jóérzés hogy nem csak 1 embernek jelentettél sokat és boldog karácsonyt kívánsz majd ennyi?! Ennyit jelentettünk neked?! Hát neked csak ennyi volt?! Tényleg csak ennyi? A sok hazug szó... a sok gondolat mi átszaladt fejemen. A sok figyelmeztetés... Most mind igaz lett...?! A szó 'szeretlek' nálad is sablon volt? Hogy megint sírok MIATTAD az meg már nálam lett sablon...!? ELEGEM VAN! Azt akarom hogy megint az életünk része legyél! TE! És senki más. Téged AKARLAK. AKAROM hogy mellettem legyél! AKAROM hogy megint beszélgessünk. AKAROM hogy megint az 'apám' legyél! AKAROM ÉRTED? AKAROM! Azt akarom hogy te legyél. TELJES EGÉSZÉBEN TE! És nem csak félig vagy csak háromnegyedig. EGÉSZEN! Vagy sehogy! KÉRLEK NE ÖLJ MEG TELJESEN! NE KÍNOZZ! JÓ NÉZNI?! .____.