virágot locsolok. pillanat. -10perccel később- na megérkeztem.
nem akarok dátumot írni, nincs hozzá kedvem.
ülök az ágyamon, és azon gondolkozom, hogy tegnap este tényleg rájöttem, mi az én bajom! pontosan tudom, mi változtatott meg engem... és neeeem... nem TE. neeem... nem Ő! egyáltalán nem. engem az idő változtatott meg. hogy jobban értsd, engem az változtatott ennyire meg, hogy oly sok embert vesztettem el icipici idő alatt. nem volt elég időm felfogni igazán, hogy az az ember nincs többé már számomra, mert rögtön ment a másik ember is. egyszerűen időm sem volt, hogy egyáltalán nyitott szemmel lássam, hogy ki miért ment el... mert ahogy rá vettem volna magam, hogy oké akkor most kinyitjuk a szemünket és átnézzük a dolgokat, rögtön az alap történet előről kezdődött, csak más szereplőkkel. és ezt én csak most... MOST tudtam felfogni. most mikor már mindenkit teljesen elvesztettem. mikor már teljesen kicsúsztak a kezeim közül...
3 év kellett ahhoz, hogy akiket 2008 február 14-én elvesztettem (mert igen. azzal a nappal, hogy én "odébb" álltam, számukra én megszűntem létezni...) teljesen elengedjem. 3 év sem volt elég, hisz még most sem tudom őket elengedni... és hogy miért nem? mert ez alatt a 3 év alatt túl sok ember vált off-á az én kis életemből... ez engem igazán azért viselt meg, mert azok az emberek (most leginkább az elmúlt 1 évről van szó..) a részeim voltak. én voltam az a bizonyos 'Google Chrome' aki részekből áll. egy kicsit ez is egy kicsit az is. és annyira a részeim lettek, hogy már elfelejtettem, hogy van egy másik részem, ami teljesen én vagyok. eltűnt. megszűnt létezni az a részem. és most viszont annyira egyedül vagyok, hogy újjá kellett építenem magamban az 'én' részt. ami csakis saját magam. ami nincs befolyásolva mert befolyásolhatatlan. mondjuk úgy sikerült. de nem érzem otthon magam ebben a részben. nem... mivel nincs senki aki előre toljon vagy éppen két kézzel húzzon hátra felé.
Ez viszont sok embernek nem tetszik (vagy észre sem veszik) vagy éppenséggel pont hogy bejön. Nekem mos perpillanat tetszik, hogy teljesen önmagam vagyok és visszatértem önmagamhoz. hogy nincsenek részeim.. hogy ÉÉÉN VAGYOK CSAK IS ÉÉN! De könyörögve kérem azokat az embereket, akiknek ez nem tetszik, hogy ne kérjék, hogy változzak vissza olyanná, amilyen egy éve voltam. Az megszűnt. Nincs többé. Semmivé lett. Ha akarnám sem lehetnék már olyan (mivel ne tagadjuk, szeretnék én még olyan lenni (: ). Ahhoz az kellene, hogy azok az emberek újra jelen legyenek, ugyan úgy mint akkor. de ez nem lehet, mivel ha jelen lennének is, akkor sem lenne minden ugyan olyan. a sok seb amit ők nekem vagy éppen én okoztam nekik nem engedné, hogy ez megvalósuljon. Ha nem tudnak elfogadni olyannak, amilyen most perpillanat vagyok, akkor hanyagoljanak egy kicsikét, amíg még a változáson túl esek. Mivel most folyamatosan, minden nap, minden órában változom. Ez olyan mikor a virág fejlődik. Bármelyik percben kinyílhat a rügy, de még ő sem tudja mikor tör ki.