2010,12,14
Egyes emberek, elèg furcsa módon mutatják ki, hogy félnek attól, hogy én máshoz pártolok. Jó, oké... Örülök, hogy félsz, hogy elveszítesz meg hogy majd palira vesznek és rajtam fog röhögni a társaság... De az isten szerelmére is. Nem vagyok már kislány! És így csak eltolsz magadtól, ha pánikodban örökké lehordasz. Különben is... Lexie és Jenni nem a barátnôim hanem a hugaim. Mint unokanôvérük, biztosítanom kell a jó viszonyt 3unk között. Mert erre eddig nem volt lehetôség. Tudniuk kell, hogy bennem bízhatnak. Fôleg így, hogy sulit fognak váltani. Meg amúgy is. Most egy olyan lány karolta fel ôket, aki anno engem is. Én tudom, hogy majd megpróbálja belevinni ôket dolgokba. Nem bízok benne! Nem fogom hagyni, hogy elzülött kiélt kurva legyen belôlük. Most kell lépnem, amíg még nem ragaszkodnak túlságosan ahhoz a bandához, mert késöbb én leszek a csúnya mumus a szemükben, aki "rosszat" akar nekik... és onnantól kezdve fújhatom az egészet...
Ahj ahj. Félek! Iszonyatosan félek! Annyira gyorsan közelít 27edike.... Az a bizonyos nap. Uristen. Máris bôgök... Boldog kène legyek, mert ma észrevettem, hogy 1 hónapja Barbika volt fen HD-ján. Boldog kéne legyek, mert megint felcsillant egy újabb remény, hogy hallok valamit Manóról. De mivan, ha nem olyat hallok, ami mosolyt csalna az arcomra? Mivan ha szembesít a ténnyel, hogx Manóval törtènt valami, és nincs többé? Megtörnék annyira, mint még soha. És akkor mivan, ha nem fog Barbi jelentkezni? Akkor mégjobban elkezdenék kapálózni. Nem tudnám feladni! Amúgy, ez a bizonyos december 27.e azért érdekes, mert akkor ismertem meg Manót. 1 ève lesz most... És 6 hónapja semmit sem tudunk róla. És megleszek zuhanva az nap nem kicsit. A nagy karácsonyi 'idemegyünk.odamegyünk.ezekjönnek.azokjönnek' között gyönyörûen fogok mutatkozni. FÉLEK BASZKI HOGY TÚLSÁGOSAN MEGZUHANOK ÉS HOGY NEM FOGOK TUDNI EGYEDÜL FELÁLLNI!