2010,12,16
Sok mindenre szeretnék választ kapni, de most valahogy 2-3 kérdésre a legjobban.
Vajon tényleg igaz az az idézet, hogy *Lehet,hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de lehet valakinek Te jelented az egész világot.* ? Vajon van egy ember... Valahol... Nagyon messze... Vagy éppen nagyon közel... Akinek ÉN jelentem azt? Vajon ugyan úgy gondol rám valaki, ahogy néha én egyesekre? Vajon valaki ugyan úgy eltitkol valamit a szíve mèlyèn, ahogy én? Vagy csak én vagyok az a kurva nagy kivètel, aki erôsíti a szabályt? Mert ezt a szerepet igazán átadnám már végre valaki másnak! Komolyan, néha úgy elkondolkozom, hogy milenne akkor, ha történne velem valami. Hogy ki aggódna értem... Hogy ki hullajtana értem könnyeket... Hogy ki gondolná úgy, hogy elveszne nélkülem... Hogy megpusztulna, ha történne velem valami. Mert most kb úgy érzem, hogy SENKI! Hogy senkinek sem jelentek annyit, hogy idegeskedjen miattam. És lehet, hogy csak akkor tudják meg ezek az emberek, hogy számítok nekik valamit, mikor már baszhatják, mert én nem leszek. Vagy... Egyátalán hiányoznék valakinek?
Mellesleg... Van még egy dolog ami elgondolkoztat... Hogy miért hisszük azt, hogy egyes állapotok a másik félnek így jó, és leszarva, hogy mi éppen megpusztulunk ez miatt az állapot miatt, csak jópofizva mosolygunk, hogy az, aki szintén megpusztul, mert azt hiszi, hogy nekünk ez jó, ne tudja meg, hogy ez nekünk koránt sem jó. Emberek! Legyünk már csak egy picit is önzöbbek! Mert ha azért fogadunk el egyes dolgokat, mert ez a másik félnek jobb lesz (holott ez a màsik fél azért döntött így, mert azt hiszi, hogy a másiknak úgy jobb lesz majd...) és kiderül, hogy mégsem, rájövünk, hogy mind a ketten szenvedünk. De akkor már tök mindegy lesz, hogy szar döntés volt, vagy sem, mert az egyik fél màr beletörôdött ebbe...
Most ebbôl maximum egy ember érthet akármit is... De nem baj... Én ezt a hibát még1x nem követem el. Legalábbis meppróbálom....
Kisses.