Ezek az utolsó szavak amik Rólad fognak szólni. Innentől kezdve inkább belül marjanak szét a gondolatok, inkább rohadjon el a lelkem, de senki ne lássa többé, hogy hiányzol.
A kabátomon érzem az illatod... Emlékképek a fejemben,ahogy magadhoz szorítottál,nem akartál elengedni. Érzem,ahogy elszorul a szívem,és egy könnycseppet elengedek...egy könnycseppet érted. Emlékszem,ahogy leültünk a parkban,és csak ültünk egymás mellett, nem szólaltunk meg..de veled még a csend is gyönyörű volt. Ülök a dombon,egymagamban,és azon gondolkozok,hol rontottuk el? Szívom a cigarettát,amit még együtt vettünk, emlékképek,ahogy sétáltunk,s amikor megöleltél eldobtad az égő cigarettacsikked...Eldobtad,mint most engem,és azon tűnődök,hogy én mindössze csak egy már-már alig parázsló cigarettacsikk lennék!? Talán neked ennyit jelentettem...egy papírba tekert dohányt,mit lángra gyújtottál,s égve dobtad el.
(by: Bartos Petra)