2011,02,1
Zuhanok. Zuhanok lefelé. Megint az ismerős szikla peremén álltam. Csak most egy icipici szellő jött, nem pedig egy kedves pihe puha kezecske aki az utóbbi időben mindig megvédett az ilyen zuhanásoktól. Igazából a zuhanás az jó dolog. Nem is érzed, hogy zuhansz. Csak furcsán lebegsz. Azt kell, hogy mondjam ez az érzés még néha tetszik is. Addig a pillanatig, amíg rá nem jössz, hogy zuhansz. Hogy nem tudsz megállni. Hogy már túl messze vagy a szikla tetejétől, és nincs ki vissza nyúljon érted. Azt is jól tudod, hogy a leérkezésed is fájdalmas lesz. Mivel nem lesz senki, ki elkapjon.