ez így estére..

2011,03,06

Ha...
...hónap lennék~július

...a hét napja lennék~kedd
...a nap egy időpontja lennék~délután

...bolygó lennék~Mars
...tengeri állat lennék~tengeri csillag♥
...berendezési tárgy lennék~dísz párna

...történelmi személy lennék~József Attila♥
...folyadék lennék~körte lé
...drágakő lennék~gyémánt
...fa lennék~fenyő
...madár lennék~kolibri♥
...szerszám lennék~emelő
...virág lennék~vörös rózsa♥
...időjárás lennék~hideg
...mesebeli lény lennék~tündér

...hangszer lennék~hegedű♥
...állat lennék~madár
...szín lennék~türkizkék
...érzelem lennék~öröm
...zöldség lennék~répa
...hang lennék~üvöltés
...elem lennék~levegő
...dal lennék~Rachael Starr - To Forever (moonbeam remix)♥
...könyv lennék~Alkonyat (az első rész..)♥
...étel lennék~spagetti
...fűszer lennék~só

...hely lennék~London

...íz lennék~édes
...illat lennék~édes
...hit lennék~keresztény

...testrész lennék~ajak
...arckifejezés lennék~mosolygós
...tanóra lennék~magyar irodalom/ történelem
...rajzfilm lennék~futrinka utca♥

...mértani alakzat lennék~kör

...szám lennék~8
...ruhadarab lennék~egyszínű póló
...ékszer lennék~gyűrű
...kiegészítő lennék~karkötő

...szeretet megnyilvánulása lennék~ölelés
...rovar lennék~lepke
...gyümölcs lennék~barack♥
...épület lennék~otthon
...smink lennék~arc pír

mellesleg egyáltalán nem volt egy nyugodt este. azt kell hogy mondjam, hogy hosszú idő óta a legszarabb estém volt (: köszönöm mindenkinek, aki elbaszta. jaés mostanság amúgy is ez a 'basszukelegymáséletét' stílus megy...

khmm...

virágot locsolok. pillanat. -10perccel később- na megérkeztem.
nem akarok dátumot írni, nincs hozzá kedvem.

ülök az ágyamon, és azon gondolkozom, hogy tegnap este tényleg rájöttem, mi az én bajom! pontosan tudom, mi változtatott meg engem... és neeeem... nem TE. neeem... nem Ő! egyáltalán nem. engem az idő változtatott meg. hogy jobban értsd, engem az változtatott ennyire meg, hogy oly sok embert vesztettem el icipici idő alatt. nem volt elég időm felfogni igazán, hogy az az ember nincs többé már számomra, mert rögtön ment a másik ember is. egyszerűen időm sem volt, hogy egyáltalán nyitott szemmel lássam, hogy ki miért ment el... mert ahogy rá vettem volna magam, hogy oké akkor most kinyitjuk a szemünket és átnézzük a dolgokat, rögtön az alap történet előről kezdődött, csak más szereplőkkel. és ezt én csak most... MOST tudtam felfogni. most mikor már mindenkit teljesen elvesztettem. mikor már teljesen kicsúsztak a kezeim közül...
3 év kellett ahhoz, hogy akiket 2008 február 14-én elvesztettem (mert igen. azzal a nappal, hogy én "odébb" álltam, számukra én megszűntem létezni...) teljesen elengedjem. 3 év sem volt elég, hisz még most sem tudom őket elengedni... és hogy miért nem? mert ez alatt a 3 év alatt túl sok ember vált off-á az én kis életemből... ez engem igazán azért viselt meg, mert azok az emberek (most leginkább az elmúlt 1 évről van szó..) a részeim voltak. én voltam az a bizonyos 'Google Chrome' aki részekből áll. egy kicsit ez is egy kicsit az is. és annyira a részeim lettek, hogy már elfelejtettem, hogy van egy másik részem, ami teljesen én vagyok. eltűnt. megszűnt létezni az a részem. és most viszont annyira egyedül vagyok, hogy újjá kellett építenem magamban az 'én' részt. ami csakis saját magam. ami nincs befolyásolva mert befolyásolhatatlan. mondjuk úgy sikerült. de nem érzem otthon magam ebben a részben. nem... mivel nincs senki aki előre toljon vagy éppen két kézzel húzzon hátra felé.
Ez viszont sok embernek nem tetszik (vagy észre sem veszik) vagy éppenséggel pont hogy bejön. Nekem mos perpillanat tetszik, hogy teljesen önmagam vagyok és visszatértem önmagamhoz. hogy nincsenek részeim.. hogy ÉÉÉN VAGYOK CSAK IS ÉÉN! De könyörögve kérem azokat az embereket, akiknek ez nem tetszik, hogy ne kérjék, hogy változzak vissza olyanná, amilyen egy éve voltam. Az megszűnt. Nincs többé. Semmivé lett. Ha akarnám sem lehetnék már olyan (mivel ne tagadjuk, szeretnék én még olyan lenni (: ). Ahhoz az kellene, hogy azok az emberek újra jelen legyenek, ugyan úgy mint akkor. de ez nem lehet, mivel ha jelen lennének is, akkor sem lenne minden ugyan olyan. a sok seb amit ők nekem vagy éppen én okoztam nekik nem engedné, hogy ez megvalósuljon. Ha nem tudnak elfogadni olyannak, amilyen most perpillanat vagyok, akkor hanyagoljanak egy kicsikét, amíg még a változáson túl esek. Mivel most folyamatosan, minden nap, minden órában változom. Ez olyan mikor a virág fejlődik. Bármelyik percben kinyílhat a rügy, de még ő sem tudja mikor tör ki. 

tökéletes.

2011,03,03

2. hééét : $$ elmondhatatlanul boldog vagyok *__*
jaés van már gépem :D sikeres műtétett végzett a doktor úúr :$$ akit nagyon szeretünk :$$ Apaaa [Ł]

We Are The Perfect Two!* (:

2011,3,1

I love you, I love you, I LOVE you! 

sosem lesz 'utolsó'...

2011,02,26

Sosem lesz olyan, hogy 'utolsó'. Neked sosem tudom azt mondani, hogy 'utolsó'. SOHA! Sohasem fogok beletörődni, hogy így hagytál itt. Sosem tudnám azt mondani, hogy sosem bocsájtom meg ezt Neked, de sohasem fogom elfelejteni, vagy akárcsak beletörődni, hogy ez van...Sosem fogom megérteni, miért tetted. Sosem fogom tudni kitalálni, miért volt jó ez Neked. ...vagy hogy egyáltalán ez jó volt-e Neked... Volt itt egy olyan bejegyzés, hogy 'm.-az utolsó' (ami IGEN... két emberre értődő..) és tényleg azt hittem, hogy az lesz az utolsó. De nem. Veled kapcsolatos dolgoknál nincs olyan, hogy utolsó. Veled csak olyan van, hogy 'első' vagy olyan, hogy 'megint egy...' de olyan, hogy 'utolsó' nincs. Összetörtél ezerszer, sőt, milliárdszor, de még mindig van "egy" lehetőséged. Egy most... Egy ezután... Még egy azután... És mindig is lesz egy. ÖRÖKKÉ. Hazudj, égess el, nem érdekel mit csinálsz, csak legyél itt és csinálj valamit!

mesi_asd:
*emlékszel mikor mondtam neked egyszer régebben hogy mennyire üresnek érzem magam? és hogy ez az üresség már fáj? hogy olyan mintha átmenne rajta a szél? mintha komolyan lenne rajtam egy hatalmas lyuk?
petra:
*emlékszem :\
mesi_asd:
*na az ahhoz képest amit most érzek semmi. mert most megvagy telve.. feszülök széjjel... és egyszerűen ordítanám hogy NEEE MERT EZ NEM ÉN VAGYOOOK!
*nem tudom ki vagyok. mellette tudtam.. pontosan tudtam. MEGVOLTAM ELÉGEDVE MINDENNEL. és amilyen gyorsan jött... olyan gyorsan el is szállt...
petra:
*tudom milyen érzés. :\\
*de az ilyen emberek
*egyszerüen nem érdemesek a szeretetedre :\
*lehet hogy érdemesek voltak rá akkor
*demostmár nem :\
mesi_asd:
*talán ha érezném hogy megváltozott... akkor eltudnám fogadni ezt az egészet.. de nem tudom felfogni hogy mi van vele.. nem tudom hogy mivan vele. és ez a legkegyetlenebb érzés.

Egy-két gyors gondolat...

2011,02,23

Február huszonharmadika van. Ezt nem tudom miért írtam le mégegyszer.. jól esett. Ma egész nap részben azon tűnődtem, hogy blogolni kéne, és hogy meg kéne írjam, hogy megint rájöttem, olyan embereket veszítettem el, akiket sosem akarta és sohasem gondoltam volna hogy majd pont ők így sity-suty ágyőő.
Nem szeretném, ha ezt bárki olyan is magára venné, aki tudja jól, hogy nem rá értem. Nem akarok a tavai évről beszélni, azt már lezártam-külsőleg. Most inkább a jelenről szeretnék fecsegni kicsit. A *most* szócskáról. A most számomra emberekben mérve kettőt jelent. Két ember van aki számít még úgy valamit. Aki *igazán* számít. Nem tudom, hogy miért távolodok el emberektől és nem tudom, hogy miért szívódnak fel egyik percről a másikra olyan emberek akik nekem nagyon sokat jelentenek. Nem gondolom úgy, hogy én marnék el magam körül embereket, mivel mások tanúsítják, hogy ez nincs így, szóval ez miatt nyugodt vagyok picit. Na de mind1. Ha röviden akarnám kifejezni magam, akkor ennyit írtam volna:

"Boldog vagyok. Nagyon boldog. De mégsem. Az a részem boldog, ami Ő. De az én saját részem, ami teljesen önmagam.. Na az is csak félig... Félig az a részem is sír. Zokog. Segítségért visít, de nem hallja senki sem."

leírhatatlan.

2011,02,20

" A karjaid közt szeretném, hogy megérintsen a napfény! Csak ülni a parton Te és Én... ülni a fűben a hatalmas fa tövében. Csak ülni mint két pici nyuszi. Hallgatnám a szuszogásod a mellkasodon feküdve, nézném a vizet amin a napfény játszik, és arra gondolnék, nekem nem kell semmi más. Nem kellene más pillanat. Nem kellene más valaki aki karjaiban feküdhetnék a fűben és élvezném a nyári szellőt.
Nem a szavak beszélnének. Csak az érintések. A csókjaink, a cirógatásaink, a pillantásaink. Tudnánk, hogy ez örökké tart majd. Tudnánk, hogy ez az érzés leírhatatlan, kifejezhetetlen. Meg sem próbáljuk megfogalmazni. "

♥
Szeretlek DomokosBalázs :$$

I did what I promised...

2011,02,17

No, ez egy kifejtegetős bejegyzés lesz azt hiszem :')
Egy csomó dolgot megígértem magamnak az utóbbi időben, és néha úgy éreztem, hogy túl sokat... Nem másoknak ígértem. Magamnak, és szerintem ez a legfontosabb. Talán... nem is az volt a 'sok', hogy sok mindent ígértem, hanem az, hogy miket. Mivel igen is az én életemben is vannak bizonyos nagyság rendek amik sokszor összegabalyodnak és sokszor nem tudom mit kéne először végre hajtanom. Ugyanakkor van olyan is, mikor a dolgok kicsúsznak a kezünk közül, és akármilyen meglepő jó dolgok születnek belőle. Nem is dolgok, hanem sok sok apró pici de mégis hatalmas, boldog pillanatok.
A legeslegelső amit az ígéret listára véstem, a 'Feledés' szócska volt. Nem csak egy embert kellett már véglegesem elfelejtenem hanem sokat. Túl sokat, és sajnálatos módon mindig azokat, akik hatalmas szerepet játszottak valamikor az életemben. Sok sok hónap kellett az elhatározásra is, hogy felejtek. Igazság szerint nem akartam felejteni. Soha. Aztán ez az egész már annyira leszívta az energiámat, hogy már nem is éltem csak léteztem.
A második szócska 'a baráti kör kiválogatása'. Így bizony. Ezt is meg kell tennem. Rengeteg olyan ember van körülöttem, aki nem érdemel meg illetve akit én nem érdemlek meg. Ez már annyira nem volt necces, mivel sok emberhez már nem köt annyira semmi. Nem kell teljesen kitiltanom őket a saját életemből, csak egy pici határ vonalat húzni, hogy na igen itt a pont mikor már nem...
A harmadig és egyben utolsó szócska a 'boldogság' volt. Úgy gondolom, hogyha a két dolog megtörténik boldog leszek. Hát ez nem teljesen így történt. Felejtettem, eltávolodtam sok sok embertől, és még mindig mocorogtam hogy hejj nem kényelmes az élet.
Aztán a mai nap folyamán olyan szinten kicsúszott a kezem közül minden, hogy megijedtem. Komolyan megijedtem. Nem csak megrémültem, hanem pánikoltam, és nem azért mert minden a rossz irányba ment, hanem mert minden a jó irányba és én meg csak futottam a dolgok után, hogy össze kéne szedni őket és nem értem utol őket. Mikor viszont már beláttam, hogy ez az az út, amin már szeretnék lenni hosszú ideje, hagytam, hadd szaladjak saját magam előtt.
Egy hete gondolkozom pont azon, milyen jó lenne ha mi ketten együtt. Egy hete... Aztán viszont ott a másik is, hogy sok sok hete gondolkozom azon, hogy én valakivel együtt... Hiányzott a hova tartozás érzése. Hiányzott az, hogy nekem valakihez tartoznom kell. Aztán voltak ám nekem fent tartásaim ezzel kapcsolatban is. Megtiltottam magamnak, hogy egy olyan emberhez tartozzak, aki nekem előtte is sokat jelentett, és talán szeretném, hogy a "mi" szócska után is sokat jelentene... Aztán hirtelen sikerült. Azon kaptam magam, hogy már többes számban beszélek és a "mi" szócskát használom az "én" helyett. Ez az egész percek alatt lezajlott, és szerintem elég sok ember elítél ezért, mivel 'nem ismerem eléggé' stbstb de ők nem tudják miért. Nem is akartam, hogy meg ismerjem jobban. Nem akartam egy barát lenni aztán több. Mondjuk erre nem is volt szükség, mert ez az egész ennek indult. Legalábbis a részéről igen. Aztán az én részemről is és ma összetalálkozott a két rész. Nem lebegek a földtől 300 méterre felfelé egy ilyen rózsaszín felhőben, csak mikor beszélünk. De akkor hirtelen megváltozom. De szerintem jó irányba. Szerintem ennyi kell. szerintem Szeretlek Baláázs :$$

m.- az utolsó

2011,02,12

Ezek az utolsó szavak amik Rólad fognak szólni. Innentől kezdve inkább belül marjanak szét a gondolatok, inkább rohadjon el a lelkem, de senki ne lássa többé, hogy hiányzol.

A kabátomon érzem az illatod... Emlékképek a fejemben,ahogy magadhoz szorítottál,nem akartál elengedni. Érzem,ahogy elszorul a szívem,és egy könnycseppet elengedek...egy könnycseppet érted. Emlékszem,ahogy leültünk a parkban,és csak ültünk egymás mellett, nem szólaltunk meg..de veled még a csend is gyönyörű volt. Ülök a dombon,egymagamban,és azon gondolkozok,hol rontottuk el? Szívom a cigarettát,amit még együtt vettünk, emlékképek,ahogy sétáltunk,s amikor megöleltél eldobtad az égő cigarettacsikked...Eldobtad,mint most engem,és azon tűnődök,hogy én mindössze csak egy már-már alig parázsló cigarettacsikk lennék!? Talán neked ennyit jelentettem...egy papírba tekert dohányt,mit lángra gyújtottál,s égve dobtad el.

(by: Bartos Petra)

m.

2011,02,09

"Az összes hazugságod közül a szeretlek volt a kedvencem."